A Seagram Building, amely nevét az építtető kanadai szeszesital gyártó cégről kapta, egy több évtizedes álom beteljesülése. E forradalmian új üvegtorony homlokzata egy olyan építmény történetét rejti, melynek megépítését ma már képtelenség volna magántőkéből finanszírozni.
A német-amerikai modernista építész, Ludwig Mies van der Rohe által tervezett 375 Park Avenue 1958-ban készült el, és ez volt a világ legelső tetőtől talpig üveggel borított felhőkarcolója. Az irodáknak, és egy világhírű étteremnek otthont adó, 157 méter magas, 38 emeletes épület felépítése 50 millió dollárba került, ami mai értéken körülbelül a 540 millió dollárra rúg.

Hogy jobban érzékelhessük a 375 Park Avenue jelentőségét, egy rövid, képzeletbeli felhőkarcoló-túrát kell tennünk Manhattanben.

A Chrysler torony

A húszas évek New Yorkjában egymás után épültek a felhőkarcolók. Az 1930-31 között a világ legmagasabb épülete címet viselő Chrysler torony különlegessége, hogy ha kategorizálni szeretnénk, akkor a fenséges és a nevetséges közötti keskeny határmezsgyén mozog.

Az épület várostervezési szempontból is meghatározó jelentőséggel bírt. Jól látható, hogy a sugárút irodaházai egytől egyig az út mentén magasodnak, ezzel szemben a hátravont Seagram torony előtti köztér izgalmas térbeli dinamikát kölcsönöz a város ezen részének. Mies ötlete akkora sikert aratott, hogy a New York arculatát szabályozó rendelkezéseket három éven belül megváltoztatták.

Az épület zsenialitása annak roppant egyszerűségében rejlik. Bár a 375 Park Avenue első ránézésre csupán egy ósdi, mai mércével mérve nem is magas felhőkarcolónak tűnhet, ám ennél természetesen jóval több: ez a világ legelső sötétített üvegezésű felhőkarcolója, amely finom kidolgozottsága, visszafogott eleganciája, valamint a kiváló minőségű alapanyagoknak köszönhetően szinte azonnal magával ragadja az embert.

Az épület homlokzatát üvegből és bronzból építették, amit manapság már lehetetlenség volna megfinanszírozni

A hallra szintén a már említett egyszerűség és magas minőség jellemző. A padlót szürke mozaikkockák, a falakat forrásvízi mészkő borítja.

A lift előtti lobbit elnézve egyszerűen hihetetlennek tűnik, hogy az épületet nem a közelmúltban, hanem ötven évvel ezelőtt építették

Mies szerint „Isten a részletekben rejlik” – a 375 Park Avenue belsőépítésze, Philip Johnson pedig valóban istenit alkotott. Kettejük életre szóló barátsága 1928-ban kezdődött, amikor Johnson európai látogatása alkalmával megismerkedett a modernista építészeti stílussal. Attól kezdve ő is a magas minőségű anyagok, és részletgazdagság elkötelezett híve lett.
A felvonókat rozsdamentes acélból és bronzból szőtt fémháló díszíti, és az ajtók rendelésre készült, egyedi kilincsei is ízléses luxusról árulkodnak. Vagyis egyáltalán nem meglepő, hogy a 375 belsőépítészeti szempontból is trendet teremtett, miként az sem, hogy Johnson 50-es évekbeli enteriőrje a 21. század modern irodai világával is tökéletes harmóniát mutat.

A torony utcaszintjén egy igazán különleges étterem-kávéház működött. Az ötvenes évek óta, aki csak számított New Yorkban, az ide, a város egyik legelőkelőbb éttermébe, a Four Seasons-ba járt vacsorázni. Az étteremben Richard Nixont leszámítva minden amerikai elnök megfordult

Az első osztályú anyagoknak és fényűző dekorációjának eredményeként a 375 Park Avenue kora legdrágább felhőkarcolója volt.

Ugyan az irodaház a „kevés több” filozófia mentén épült, azért távolról sem nevezhető minimalistának, hiszen nagyon magas minőségi színvonalat képviselt. A 375 Park Avenue luxusanyagai, a színezett üvegek és az aprólékosan kidolgozott részletek láttán egy kritikus úgy fogalmazott: „ez a legtöbb kevés, amit valaha láttam”.
Samuel Bronfman a kezdetektől fogva monumentálist szeretett volna létrehozni, és ez az épület megteremtette számára, hogy valóban ismert és elismert legyen New Yorkban.

A Park Avenue 375 valódi jelentősége abban rejlik, ahogyan Mies a feje tetejére állította a korabeli építészetet, egy olyan új koncepciót hozva létre, ami mindmáig nagy hatással van a felhőkarcoló-tervezésre.

Hogy megértsük a forradalmian új szemlélet lényegét, fel kell idéznünk a Mies művét megelőző időszak felhőkarcolóit.
A felhőkarcolók alapja természetesen korábban is főként négyszög alakú volt. A magasság növekedésével a blokkok egyre keskenyebbé váltak, így próbálták meg biztosítani, hogy elegendő mennyiségű természetes fény érje az utcát. Felépítése miatt az ilyen épületeket esküvői tortaként is szokás emlegetni.

De vajon hol helyezkedik el ez az épület Mies életművében?
Nos, a Seagram torony kétségtelenül Mies legelső igazán jelentős felhőkarcolója, amely kiválóan példázza az építész magas szintű esztétikai érzékét, és New York azon kevés épülete közé tartozik, melyeket majdhogynem tökéletesnek nevezhetnénk.
Ludwig van der Mies szerint a 375 Park Avenue az egyetlen amerikai épülete, ami felér európai munkáival.
Ahogy Phyllis Lambert fogalmazott, „Mies minden szeretetét beletette ebbe az épületbe, az ablakkeretektől az utolsó szegecsig”.

Ludwig van der Mies és a 375 Park Avenue, azaz a Seagram torony

Mies egyszer úgy fogalmazott, hogy a legnagyobb kihívás az egyszerű dolgokat érdekesnek láttatni, és a Seagram torony tökéletes bizonyítékát adta annak, hogy az egyszerű, letisztult modernizmus is képes nagyszerű, és gyönyörű dolgok létrehozására.
Ugyanakkor kevésbé pozitív része Mies építészeti örökségének, hogy az általa létrehozott stílus utánozhatósága, és mára széles körben való elterjedése miatt sokan csupán középszerű építésznek ítélik meg őt.