A Björn Borg saga
1980. július 5-én a serleget magasba emelő Björn Borg mindössze 24 éves, és a világ megkérdőjelezhetetlenül legjobb teniszezője volt
Az profi színvonalú tenisz valóságos színház, amelyben a szappanoperák alapvető jellemzői, túláradó érzelmek, örömteli és drámai események váltogatják egymást. A játékosok felváltva kápráztatnak el tökéletes ütéseikkel, és a mérkőzés képe állandóan változik. A közönség reakciója néha a római arénák hangulatára emlékeztet. Mintha a szemben álló játékosok hős gladiátorok volnának. Olyan ez, mintha kesztyű nélkül bokszolnánk - nyerünk vagy elbukunk. (John Feinstein)
1980. Björn Borg sorozatban ötödször próbálta meg elhódítani a wimbledoni trófeát. Az amerikai John McEnroe ellen vívott összecsapás minden idők egyik legemlékezetesebb mérkőzése volt.
Miután a negyedik játszmát rövidítésben 18-16 arányban elvesztette, úgy tűnt, a fáradtnak látszó Borg végleg lemondhat a győzelemről. A svéd azonban újból erőt vett magán és végül legyőzte legnagyobb riválisát.
Két és fél esztendővel később, 1983. január 23-án, egy bangkoki bemutatótornán Borg bejelentette, hogy befejezi profi pályafutását, s ezzel sokkolta a világ sportközönségét.
A LEGENDA
Björn Borg hazája nemzeti ünnepén, 1956. június 6-án látta meg a napvilágot egy Stockholm melletti munkásvárosban. A város hétköznapjainak három főszereplője a Scania gyár, a jégkorong és a szociáldemokrata párt volt.
A Borg család egykori otthona ma is ugyanott áll, de a környék egyetlen utcája, parkja vagy sportcentruma sem viseli a világ leghíresebb svédjének a nevét.
A siheder Björn gyakran hódolt kedvenc időtöltésének, a fal-, pontosabban a garázskapu-tenisznek, s a televíziós közvetítéseknek köszönhetően a svéd nemzet felsőbb rétegei által egyre jobban kedvelt sportág teljesen elbűvölte. Ideje nagy részét az otthonához közeli parkban töltötte, ahol a Svéd Teniszszövetség egyik vezetője felfigyelt páratlan tehetségére.
Kétkezes játékát és csuklót próbáló fonákjait a szakemberek többsége „túl szögletesnek” találta, Borg azonban makacsul kitartott saját játékmódja mellett. Egymás után kezdte nyerni a versenyeket, és mindössze tizennégy éves volt, amikor először bemutatkozott a svéd Davis- kupa csapatban.
Björn Borg álma 15 éves korára valóra válni látszott, hiszen minden esélye megvolt rá, hogy bekerüljön az Új-Zéland ellen készülő svéd Davis-kupa csapatba.
Az ifjú tehetség a felkészülés során összeszólalkozott Lennart Bergelin csapatvezetővel, aki úgy méregbe gurult, hogy teniszlabdákkal dobálta meg Borgot. A vita ellenére Borg mégis bekerült a csapatba, és első Davis-kupa mérkőzésén a világhírű Onny Parunnal kellett farkasszemet néznie.
Az első két megnyert szett után úgy tűnt, a dolgok papírforma szerint zajlanak, ám Borg emlékezetes játékkal megfordította az eredményt, és megnyerte a mérkőzést.
A kezdeti nézeteltérések ellenére a Bergelinnel kialakult viszony egy páratlan karrier kezdetét jelentette. Björn Borg első Grand Slam tornáját 18 évesen nyerte, és a Francia Nyílt Teniszbajnokság újsütetű bajnoka világszerte nagy visszhangot keltett.
Borg diadala megpezsdítette a svéd nemzet vérét, és ezreket csábított a teniszpályákra.
Amikor később a Borg család a szigorú adórendszer elől Monacóba költözött, a svéd sajtó kíméletlenül elmarasztalta az ifjú bajnokot. Nem csupán adócsalónak, de hazaárulónak is kikiáltották, amiért a saját sikerei révén keresett javakat nem volt hajlandó alárendelni hazája érdekeinek. Ezt követően örökre megromlott viszonya a sajtóval.
1976. július 3-án Borg legyőzte a tenisz hercegét, a román Ilie Nastasét. Nastase így emlékezett vissza a keserű tapasztalatra: „Az volt az első reakcióm, hogy Borg nem ember, hanem egy másik bolygóról érkezett lény. Mindezt sokszor szóvá tettem, de az emberek csak nevettek a véleményemen. Aztán kiderült, hogy a srác tényleg közülünk való, csak éppen a tenisztudása többszörösen meghaladja a többi versenyzőét”.
Björn Borg első wimbledoni bajnokságát egyetlen szett veszteség nélkül nyerte meg!
Az 1977-es, 78-as és 79-es újabb győzelmek után az 1980-as döntőben Borg-nak John McEnroe-t kellett legyőznie, hogy sorozatban ötödszörre is elhódítsa a kupát. A sikert sikerre halmozó svéd játéka és higgadtsága láttán az embereknek olyan érzése támadt, mintha Borg ereiben nem vér, hanem jeges víz csordogálna.
Björn Borg 25 éves korára hatszor nyerte meg a Francia Nyílt Teniszbajnokságot, ötször volt első Wimbledonban, és összesen 763 profi győzelemmel büszkélkedhetett. A páratlan sikerek ellenére a fáradság számos jele mutatkozott a játékán, s a tíz esztendeje megállás nélkül versenyző Borg kiégni látszott.
1981-ben aztán megdőlt Borg egyeduralma. A trónfosztó a szenvedélyektől mentes svéd teniszezővel mindenben ellentétes McEnroe volt. E kudarcot követően Borg nem indult többé a wimbledoni tornán.
Két hónappal a wimbledoni vereség után újra, immár negyedik alkalommal próbálkozott meg a hiányzó trófea, az amerikai nyílt teniszbajnokság bajnoki címének az elnyerésével.
Borg megnyerte az első szettet, és úgy tűnt, érzi, hogy eljött az ő ideje. Aztán meg kellett érnie azt, amit korábban neki köszönhetően oly sokan átéltek már, McEnroe megfordította az eredményt, és lesöpörte őt a pályáról. Borg teljesen összetört. Összepakolt a dolgait, és a lelátó alatti játékos folyosón keresztül elhagyta a stadiont.
A csúcson maradás érdekében tett fáradalmas erőfeszítések helyett Borg egy évre visszavonult, és jövője tervezgetésével foglalatoskodott. Nem sokkal később a szülővárosában és a legendás garázskapunál tett érzelmekben gazdag látogatást követően aztán meghozta a végső döntést. Mindössze ennyit mondott feleségének: „Nem versenyzem többé”.
AZ ÜZLETEMBER
Björn Borg az 1983-dik évi Monacói tornán játszotta utolsó mérkőzését, melyben alul maradt a francia Henri Laconte-tal szemben. A mindössze 26 éves teniszcsillag összepakolta az ütőit, és 19 millió dollárral a zsebében búcsút intett a versenyszerű tenisznek. Végre a szabadság és a pénz nyújtotta örömöknek hódolhatott, nem kis fejfájást okozva ezzel a barátoknak és az ügynököknek.
A Borg-hoz fogható sportolók nem élhetnek hétköznapi értelemben véve normális életet, így ő sem volt felkészülve a sikerrel és ismertséggel járó felelősségre, valamint kötelezettségekre. Kezdetben tenisztornák szakkommentátoraként dolgozott, azonban hamar kiderült, hogy az orgánuma egyáltalán nem volt megfelelő ehhez a munkához. Kommentátorként nem tudta felvenni a mérkőzések ritmusát, és az NBC végül elállt a további foglalkoztatásától.
Az önmegvalósítás rögös útjain bolyongó Borg végül úgy döntött, üzletemberként próbál szerencsét. Az áhított áttörésére a nemzetközi tenisz erőre kapásával egyidejűleg került sor.
Ahogy azt a dallasi WCT torna is mutatta, a tenisztornák díjazása évről évre növekedett. Björn Borg 1973-ban az amerikai IMG céget bízta meg a nemzetközi porondon szükséges menedzseri teendőkkel. Borg az első olyan teniszezők közé tartozott, akik garantált pénzért játszottak. Mindez világszerte elismert tudásának és az egyre növekvő számú tornáknak volt köszönhető.
Akkoriban mindezt nagyon ellenezték, azonban akadtak jó néhányan, akik elindultak egy tornán, majd miután megkapták a részvételért járó pénzt, arcrándulás nélkül vették tudomásul, ha nem úgy ment a játék, ahogyan szerették volna. Összepakoltak, és hazautaztak. Björnt sokan megvádolták azzal, hogy karrierje kezdetén számos alkalommal csak a részvételi díjért vett részt a tenisztornákon.
A rangosabb tornák alkalmával természetesen kétség sem fért Björn Borg valódi motivációjához.
Borg sikereivel egyenes arányban növekedtek a reklámbevételei is. A játékos nevét használó cégek is szépen gyarapodtak, azonban közvetlen környezetében nem mindenki válhatott gazdaggá. Közéjük tartozott Borg tíz éven át hűséges edzője, Lennart Bergelin is. Bergelin feladata volt, hogy Borgot jelentős tornagyőzelmekhez segítse, és ezt maradéktalanul teljesítette is. Az elvégzett munkáért cserébe azonban szinte csak morzsákat kapott.
Borg és a tenisz menedzselésével foglalkozó cégek feladatuknak tekintették a reklámnak a sportág eleddig olyan érintetlen területeire történő bevonását is, mint amilyen pl. a Davis-kupa. Egy közelmúltig titkos megállapodás szerint a Svéd Teniszszövetség az egyéb juttatások mellett egy kétéves időszak alatt 220 ezer dollárral támogatta Borgot.
Amikor Björn Borg végleg szögre akasztotta a teniszütőjét, megkérdőjelezhetetlen tapasztalatokkal rendelkezett az üzleti és pénzvilág terén. Ugyanakkor teniszkarrierje alatt nem igazán nyílt rá lehetősége, hogy felkészüljön kora sok szempontból durva és kegyetlen világára.
Borg hazájában közeli barátságba került egy üzletemberrel, Lars Skarkéval. A Borg és Skarke által alapított cég, a BBDG, vagyis Björn Borg Design Group a sportoló jól csengő nevével ellátott árucikkek forgalmazásába kezdett. A képzett személyzettel rendelkező BBDG kedvelt név lett az üzleti világban, s a kecsegtető jövőjű cég gyors ütemű terjeszkedésbe kezdett. A cég hamarosan felkeltette a japánok érdeklődését is, akik a teniszpályákon tanúsított szimpatikus és önmegtartóztató magatartásáért szinte istenként tisztelték Borg-ot.
Szilárd jelleme és sportszerűsége miatt Björn nagyon népszerű volt Japán-szerte. Amikor a japán üzleti szférában híre ment a BBDG terjeszkedési terveinek, akkor vállalkozók tucatjai próbáltak élni a kitűnő alkalommal.
Akkoriban a teniszvilág, pontosabban a teniszezők ruházati cikkeinek legismertebb márkaneve a Lacoste volt. A Björn Borg-kollekció azonban új korszakot nyitott, és aki e mellett tette le a voksát, az előtt a reklám területén is páratlan lehetőségek nyíltak.
A BBDG az Amerikai Egyesült Államokba is betört, a hálózat kiépítése nyaktörő ütemben zajlott, és 1989 elején a brit könyvvizsgáló cég, a Price Waterhouse 40 millió dollárra taksálta a vállalkozás értékét. A cég törzstőkéje ugyan kevésnek tűnt a viharos gyorsaságú fejlődéshez képest, azonban ez nem jelentett az átlagosnál nagyobb veszélyt a BBDG-re nézve.
Ám amikor Borgot egy milánói kórházba szállították, a dolgok hirtelen fordulatot vettek: Björn Borgot altatószer túladagolás miatt egy milánói kórházba szállították. „Öngyilkossági kísérlet!” - harsogták a világ hírügynökségei.
A történtek katasztrofális következményekkel jártak a vállalatra nézve. Állandóan izzottak a telefonvonalak, és a bankok meg a hitelezők egymás után akartak elállni az üzlettől. A BBDG természetesen megpróbálta kijavítani a hírnevén esett csorbát. Számos erőfeszítésük egyikeként Borg egy bemutató mérkőzést szervezett Ázsiában, melyen örök riválisa, McEnroe ellen lépett pályára.
Borg nem csak Japánban, hanem az Egyesült Államokban is megpróbálkozott a cége felett gyülekező viharfelhők elhessegetésével, és egy vadonatúj, hivalkodó irodaházat nyitott a New York-i Ötödik sugárúton. A pompás megnyitó ünnepség ellenére a Björn és Lars közötti feszültség napról napra fokozódott.
Borg lassanként ráunt Skarkéra. Úgy érezte, hogy az új üzleti terv eredményeként kicsúszik a kezéből az irányítás, ezért nemes egyszerűséggel bezárta a céget. Az alkalmazottai utcára kerültek, számos hitelezője pedig sosem látta viszont a pénzét.
Borg divatipari érdekeltségei közül egyedül a BBDG-t számolta fel, majd újabb vállalkozásba kezdett, ezúttal az olasz Alessandro Racic oldalán. Az olasz üzletember 10 millió dollárral szállt be a cégbe, és bár az újdonsült társak mindent megpróbáltak, hogy a BBDG egykori létfontosságú üzleti partnereit visszahódítsák, kétségtelen tény, hogy Borg csillaga akkorra már leáldozóban volt Japánban.
Borg és Racic a BBDG amerikai főnökét, Saul Shoenberget is megkörnyékezte. Shoenberg hitt Borg ígéreteiben, és második alkalommal is hagyta magát meggyőzni. Pénzét és tekintélyét újból a Björn Borg márkanév szolgálatába állította, ám sajnálatos módon ezúttal is teljes kudarcot vallott, amiért kezességet vállalt az egykori svéd teniszezőért.
A zátonyra futott új vállalkozás megsemmisítő következményekkel járt Borg számára: a házát elárverezték, a befektetők állandóan a nyomában jártak, és szinte mindennapos rendszerességgel kellett bíróságra járnia.
Borg képtelen volt eleget tenni előzetesen vállalt kötelezettségeinek, mivel nem rendelkezett elegendő pénzzel hatalmas összegekre rúgó adósságai törlesztésére. A BBDG sikeréveinek hatalmas bevételeiről természetesen már csak múlt időben lehetett beszélni.
Ugyanakkor Borg külföldön felgyülemlett, érintetlen vagyona elegendő fedezet volt a svédországi hitelezők kifizetésére. E takaros összeg egy, az adóparadicsomnak számító brit Csatorna-szigeteken bejegyzett cég betétszámláján volt zárolva, a Hersilia és Lawn Teniszszövetkezet megtakarításai pedig Björn édesapjának, Rune Borgnak a tulajdonában voltak.A BBDG bezárása után néhány svéd vállalat jogdíjat fizetve folytatta a márkanevet viselő alsóneműk és cipők forgalmazását a piacon Borg márkanév alatt.
Borg vagyonokat keresett a jogdíjakból, melyek összege csak Svédországban 4 millió dollárra rúgott.
Az üzletet hivatalosan nem Björn irányította. A márkanév jogtulajdonosa egy Hollandiában bejegyzett vállalat, melynek élén Borg szülei álltak. Mivel a jogtulajdonos cég ekkorra kivásárolta Borg hitelezőit, a svéd tiszta lelkiismerettel állíthatta, hogy végre nincs több adóssága.