Kék bolygónk az emberiség történetének egyik legnagyobb fenyegetésével áll szemben. Műanyagdarabkák trilliói fojtogatják Földünk élővilágát. A tengerben élő állatok, a planktonoktól a leghatalmasabb teremtményekig mind ki vannak téve ennek az új és egyre növekvő fenyegetésnek.
A világ lassan megfullad a műanyagtól. De vajon mennyit tudunk valójában a borzalmas műanyag áradatról? És visszafordítható-e ez a folyamat, vagy már túl késő megállítanunk? Ez a történet az óceánjainkba kerülő műanyagról szól.
A műanyag fogságában
A barna vészmadár méretéhez képest sokkal több műanyagot fogyaszt bármely más tengeri állatfajnál
A tengeri madarak életük nagy részét a műanyag vonzásában töltik. Állandó vándorlásuk során a nyílt vizeken és a partok mentén is megfordulnak. A madarak a víz felszínén úszó nagyobb, és a víz alatt lebegő kisebb műanyag törmelékek között vadásznak, és szinte bármit megesznek, amit találnak. Beleértve a műanyagot is.
A tengerbiológusok már több mint egy évtizede kutatják a műanyag hulladék barna vészmadarakra kifejtett káros hatásait. Meggyőződésük, hogy a barna vészmadarak vizsgálatával sikerül rávilágítani a tengeri állatfajok mindegyikét veszélyeztető fenyegetés komolyságára.
Ausztrália keleti partjaitól 650 kilométerre, a Tasmán-tengerben találjuk a Lord Howe szigetet. A 10 kilométer hosszú szikladarab földünk legnépesebb barna vészmadár kolóniájának otthona. Minden ősszel 40 ezer példány érkezik a szigetre, hogy az érintetlen eső- és pálmaerdők odvaiban lerakja tojásait
Az eddigi legelképesztőbb esetben összesen 260 darab műanyagot találtak egy barna vészmadár gyomrában
A fiókáknak születésüktől fogva tápanyagban gazdag halra és tintahalra van szükségük, ám szüleik sok esetben puszta tévedésből műanyaggal táplálják őket. Vagyis a legjobb szándékuk ellenére is életveszélybe sodorják a fiókáikat.
A kolónia egyedszáma évről-évre jelentős változást mutat, viszont a kutatók mind több és több madár gyomrában találnak műanyagot. Néhány évvel korábban a madarak gyomrában talált műanyagdarabok száma átlagosan 5 és 10 között mozgott, ezzel szemben ma már az átlag elérte a 30-40 darabot, ami 6-7-szerese a korábbi mennyiségnek.
Meghökkentő, hogy mára alig néhány, a Lord Howe szigethez fogható, érintetlen terület maradt a világon, ám a műanyag, valamint egyéb szennyezések már ezeket a távoli szigeteket is elérték. Napjainkra a környezetszennyezés közismerten globális probléma lett, és a felelősség alól senki sem húzhatja ki magát.
A barna vészmadarakkal kapcsolatos kutatások a többi tengeri élőlény egészségügyi helyzetére vonatkozóan is fontos információkkal szolgálnak. A kutatók több mint kétszáz tengeri állatfajnál mutatták ki a rendszeres műanyagfogyasztást, arra a kérdésre azonban még nem sikerült választ találniuk, hogy vajon miért eszik meg az állatok a különféle műanyag hulladékokat.
A legújabb kutatási eredmények szerint ebben a szagok játszhatnak fontos szerepet. Az óceánok vízében sodródó műanyag felületén tenyésző algák különösen vonzóak számos állatfaj számára. A kutatók úgy vélik, hogy az állatok az apró műanyagdarabokat ikrákkal, a műanyagzacskókat pedig medúzákkal keverhetik össze.
A kutatók számára talán legnehezebbnek tűnő feladatot a műanyaghulladék forrásának felkutatása jelenti. Világviszonylatban percenként egymillió műanyagüveget, ugyanennyi műanyagpoharat és kétmillió műanyagzacskót vásárolunk, és percenként egy teljes kukásautónyi műanyaghulladék kerül az óceánokba. Éves szinten tehát nyolcmillió tonnányi műanyag jut a világtengerekbe, melynek közel felét a folyóink szállítják.
A Jangce, a Gangesz, a Temze és egyéb nagy folyóink jelentik az óceánokig futó műanyagszállítás ütőerét. Földünk egyik legszennyezettebb folyója az indonéziai Citarum.
Húsz évvel ezelőtt a folyó még hemzsegett a haltól, ma viszont műanyaghulladék tömege úszik lefelé a folyó két partja között. Egyes becslések szerint naponta mintegy kétezer tonnányi műanyaghulladék vándorol le a folyón. A kiadós esőzés miatt összetorlódott hulladékszigetek az emberi felelőtlenség elborzasztó példái.
A folyó felsőbb szakaszán fekvő Bandung régióban közel 165 falu éldegél a Citarum partjain. Ugyan az indonéz állam mind nagyobb hangsúlyt fektet a szelektív hulladékgyűjtés fontosságára, valós kormányzati segítség hiányában a lakosság a folyó mentén hozott létre szeméttelepeket.
A szennyeződések miatt a folyó halállománya mára 60 százalékkal lecsökkent, a megmaradt halak fogyasztása pedig potenciális veszélyt jelent
Világszerte közel kétmilliárd embernek nincs lehetősége megfelelő hulladékgazdálkodásra. Vagyis az emberiség egynegyedének nem nagyon van más választása, minthogy a felhalmozott hulladékot a saját háza elé, vagy a közeli folyók valamelyikbe öntse. Természetesen nem szabad kizárólag a kormányzatokat hibáztatni a kialakult borzalmas állapotokért. Sokak szerint az ipari nagyvállalatok is nagy mértékben hozzájárultak a műanyaghulladék krízis kialakulásához, és a világ vezető márkái is felelősek, amiért olyan térségekbe is eljuttatják termékeiket, ahol egyáltalán nem megoldott a hatékony hulladékgazdálkodás.
Korábban kizárólag környezetbarát, szerves hulladék került a folyóba, a műanyag villámgyors térnyerése miatt azonban ma már sok ezer tonnányi műanyag zúdul lefelé a Citarumon
A fejlődő országokban sok helyütt a kis dobozos üdítőitalokhoz még ma is műanyag szívószál jár. Az egyadagos műanyag zacskók és tasakok jóvoltából pedig a harmadik világban élők is hozzáférhetnek a korábban csak a fejlett országokban élők kiváltságát jelentő termékek széles skálájához. Ugyanakkor megfelelő hulladékgazdálkodás hiányában ezeknek a térségeknek a folyói megfulladnak a műanyag hulladéktól. Vajon mindez kinek a felelőssége?
A világ vezető nagyvállalatai hangzatos ígéreteket tettek a 100 százalékig újrahasznosítható vagy komposztálható alapanyagok legkésőbb 2025-ig történő bevezetésére. Sajnos azonban ezen ígéretek túlnyomó többsége máig sem vált valósággá. Jelenleg is több százezer tonnányi műanyagszemét zúdul le a világ folyóin, viszont az élővilágot veszélyeztető fenyegetésekről még csak most kezd valamilyen élesebb kép kialakulni bennünk.
Borneón, ahol a Mahakam folyó több mint ezer kilométeren kanyarog a tenger felé, a kutatók azt vizsgálják, hogy a műanyaghulladék, a szén-, az olaj- és a textilipar, valamint a pálmaolaj ültetvények milyen negatív hatással vannak a folyó élővilágára.
A folyó tele van szeméttel, a környező gyárak szennyvizei, a szénszállító uszályok, az olajpálma ültetvények rovar- és gyomirtói mind-mind nagy mértékben szennyezik a Mahakam vizét. A műanyagszennyezés pusztító hatással van a folyó állat- és növényvilágára. Sajnos a világ számos más folyóján ugyanez a helyzet
A műanyaghulladék okozta problémák világszerte arra késztetik a mérnököket, hogy új rendszerek segítségével még azelőtt sikerüljön összegyűjteni a szemetet, mielőtt az elérhetné az óceánokat.
A tengeri szemetes egy meglehetősen egyszerű szerkezet. Egy szemetesvödröt süllyesztenek a vízbe, majd egy vízpumpa segítségével kipumpálják a hulladékot a közepéből.
A ma már közel 170 országban használatos rendszer hatékony megoldást jelenthet a kikötők és kisebb folyók megtisztításában, de a nagyobb folyókon lezúduló hatalmas műanyaghulladék tömeggel szemben esélye sincs.
Egy másik megoldás, az ún. „Szemétkerék”, amellyel évente több ezer tonnányi szemetet lehet kiszűrni a vizekből, vagyis ez a rendszer már nagy méretekben is hatékony lehetne. A szemétkerék egy nap alatt akár több tonnányi hulladékot is képes összegyűjteni. Ez az igazán egyszerű berendezés, mely a folyóból kiemelt hulladékot egy uszályra továbbítja, két különböző forrásból jut energiához. Az egyik a szemetet szállító folyó sodrása, a másik pedig a szemétkeréken elhelyezett napkollektor.
2014-es hadrendbe állítása óta a szemétkerék közel egymillió műanyagpalackot, félmillió műanyag szatyrot és 11 millió, parányi műanyagszálakból álló cigarettacsikket gyűjtött össze. Mivel a szemétkerék közel félmillió dollárba kerül, a kiváló technológiát az Indonéziához hasonló harmadik világbeli országok nem igazán tudják megfizetni
Egy úttörőnek számító kezdeményezés akár több ezer tonnányi műanyag hulladéktól is megtisztíthatja az óceánok vizét. A tisztítóberendezés ötlete közel másfél évtizede egy 16 éves fiú fejéből pattant ki. A ma már 30 éves fiatalember közel 100 fős csapata élén dolgozik a mára több tízmillió dollárosra hízott környezetvédelmi projekten.
A 600 méter hosszú, és három méteres mélységig lenyúló függönnyel ellátott csővezeték a tengeri áramlatok hátán haladva gyűjti össze a műanyag hulladékot. A projekt első lépéseként a Hawaii-szigetek és Kalifornia partjai között sodródó Csendes-óceáni műanyaghulladék-sziget felszámolásán fáradoznak, amelynek összmérete háromszorosa Franciaország területének.
A nagy csendes-óceáni hulladéksziget a tengeráramlatok által összeterelt, vízfelszínen és az alatt lebegő hulladékhalom az Egyesült Államok nyugati partjai és a Hawaii-szigetek között, melynek mérete 1,6 millió négyzetkilométer, vagyis Texas államnál kétszer, Franciaországnál pedig háromszor nagyobb
Egy ifjú indonéz feltaláló a műanyag csomagolóanyagok kiváltására alkalmas természetes alapanyaggal folytat kísérleteket, és az Indonéziát és más fejlődő országokat megmérgező sok milliárd műanyag tasak kiváltására próbál hatékony megoldást találni. Tengeri moszatból, bárminemű kemikália hozzáadása nélkül, teljesen természetes eljárással készítenek különféle csomagolóanyagokat.
Ha belegondolunk, hogy a világ szállodáiban összesen hány millió szappant találunk egyesével becsomagolva, akkor ez a megoldás valóban forradalmi áttörést hozhatna a csomagolóanyag gyártásban
Az élelmiszer csomagoló anyagok jelentik az óceánokba kerülő műanyaghulladék egyharmadát. És bár a tengeri moszatfarmok part menti ökoszisztémákra gyakorolt hatása még nem teljesen ismert, a megoldásban kétségtelenül hatalmas lehetőség rejlik.
Az előrejelzések roppant sötét jövőképet festenek: egyes beszámolók szerint az évről évre növekvő mennyiségű műanyaghulladék
miatt 2050-re több műanyag lesz az óceánokban, mint hal. A számos példaértékű projekt sikere ellenére az egyes becslések szerint 51 trillió műanyagdarab összegyűjtéséhez a jelenlegieknél is sokkal nagyobb erőfeszítésekre volna szükség.